Kata Kenyere — Pécs
Egy édesanya, egy kovász és egy véletlenül összekevert tál liszt és víz története. Abból lett, ami most van.
Így kezdődött
Nem volt nagy terv mögötte. Otthon voltam a gyermekeimmel, minden nap sütöttem valamit a családnak — csigát, buktát, lepényt. Aztán egy gasztroblogon megláttam a kovász szót. Nem tudtam pontosan, mi az. Összekevertem a lisztet és a vizet, és néztem, mi lesz belőle.
Lett belőle valami élő. Mozgott, nőtt, dolgoztak benne a gombák és a baktériumok. Olyan volt, mintha szerelmes lettem volna. Reggel szívdobogva keltem fel, hogy megetessem.
„Annyira meg kellett volna jegyeznem azt a pillanatot! Összekevertem a lisztet és a vizet — és ebből élet lett."
Az első kovász azóta is él. Ugyanaz, amit 2018-ban csináltam. Ma is azt használjuk.
Sokan vannak, akik elkezdik és két hét után feladják. Én öt hónapig próbáltam. Nem jött össze. A kovász élt, a kenyér nem lett jó. Tanultam, videókat néztem, recepteket olvastam, csatlakoztam a Kovászlabor csoporthoz.
Aztán egyszer kijött a kemencéből az első olyan kenyér, amit nem szégyelltem megmutatni. Én nem szoktam posztolgatni, de ezt megosztottam, mert annyi vér és verejték volt benne, olyan őrült nagy dolognak tartottam!
Onnantól nem volt megállás.
Hogyan jutottunk idáig
Az első kovász
Otthon voltam a gyermekeimmel. Összekevertem a lisztet és a vizet. Öt hónapba telt, mire az első kenyér valóban sikerült. Az óvónők voltak az első vevőim — ők kértek először tőlem kenyeret.
A patacsi szuterén
15–20 négyzetméter, egy kis pince. Ott kezdtük el igazán. Kézzel, kicsiben, minden nap. Nem volt mindig egyszerű, de mindig megoldódott.
Megnyílt a pékség
Kinőttük a szuterént. Átköltöztünk a Salakhegyi útra, ahol ma is vagyunk. A férjem vállalkozása működött itt korábban — átalakítottuk pékségnek. Az első három hónap nagyon húzós volt: hajnali háromkor keltem, hétre értem haza.
Ami most épül
Már a következő lépésen dolgozunk. Hamarosan megnyílik a kávézónk a szomszédban, ahol a saját pékáruink mellett helyi termelői különlegességek is helyet kapnak. Mert mindig van hova fejlődni.
Amiben hiszünk
Érlelési idő
A kovász nem siet. Mi sem sietünk. Ennyi idő alatt a glutén előemésztődik, nem a szervezetnek kell lebontania.
Alapanyag
Liszt, víz, só, kovász. Ha kérdezed, mi van a kenyeredben, tudunk válaszolni. Pont ennyi, és pont elég.
Az első kovász
Amit 2018-ban csináltam, azóta is él. Nem dobtuk el és kezdtük újra, ugyanazt a kovász használjuk ma is.
Adalékanyag
Nulla. Nem azért, mert ez most divat. Hanem mert soha nem is tettünk bele. Nem szokásunk.
Kísérletezés
Mindig van egy következő kísérlet. Ami beválik, az marad. Ami nem, az is megtanított valamit.
Olyat sütünk
Amit a saját asztalunkra is felteszünk. Ez az egyetlen mérce, amit soha nem engedünk el.
A csapat
Családi pékségként indultunk, és az is maradtunk, csak közben többen lettünk. Nem munkának hívjuk: ez az életünk.
Kata
Pék, alapító
És még mindig én vagyok a legszigorúbb a saját kenyereinkkel.
Máté
Kávézó
A kávézó az ő világa, de ha kell, dagaszt is. A nagyobbik fiam mindent csinál, amit kell.
Misi
Kenyértészta
Ami kenyértészta, az az ő asztala. Komolyan mondom, jobb érzéke van hozzá, mint nekem tizenévesen.
Hancsi
Leveles tészták
A leveles tésztákat ő csinálja, és a töltelékeket is. Nélküle egészen más lenne a pult.
Máté
Kenyérsütés
Misi barátja, de már szinte családtag. Kenyérsütésben segít, meg mindenben, ami épp kell.
Brigi
Péksütemények
A péksütemények az ő keze alól jönnek ki. Aki a kakaóscsigánkat szereti, azt Briginek köszönheti.
Ervin
Rendben tartja az egészet
Ha Ervin nincs, mi sem vagyunk.
Ha megérkezel, friss kenyérillat fogad. Ennél több ígéretünk nincs, de ennél több nem is kell.